Idézet A medicina krónikájából:

"A középkori orvosi felfogás a nőről ahhoz az antik véleményhez igazodott, amely szerint a nő teste gyengébb és betegségre hajlamosabb ("főleg Eltié" - Mytzee) mint a férfié. A férfi vérmérséklete forró és száraz (megfelel a ragyogó napsütésnek), míg az asszonyé hideg és nedves, akár a Hold és az éj. Emiatt a nő nem tudja teljesen megemészteni a táplálékot: a menstruációs vérrel valójában a maradék távozik. Ezáltal a menstuáció, az anyaméh és általában a női szexualitás valami természetidegen beteges vonást nyert. Sokat vitatkoztak azon, hogy maga a nemi élet hasznos vagy káros-e az egészségre. Mivel feltételeztek a szeretkezésnél egyfajta női ejakulációt is, úgy vélték, a sokáig visszatartott "női sperma" betegséget, például hisztériát vált ki." 


És tényleg így van. De azért azt még hozzá szeretném tenni, hogy a mensitől való félelem és a vele együtt jelentkező betegségérzet ELAVULT dolog! Merjünk élni közben is, és tanítsuk meg fiainknak is, hogy ez természetes dolog. Köszönöm a jövőbeli női nemzedékek nevében! 

 12 órát aludtam, túl sok volt, és összevissza álmodtam mindent. Voltak benne régi barátok, albérlet, Pécs, és volt benne jelen, friss emlékek, sőt, újdonságok és még poénok is. 

Volt valami vizualizálás... ezzel kapcsolatban pedig a poénos rész, de konkrétan nem emlékszem. És sajnos ez volt a rövidebb szakasz.

A leghosszabb rész arról az ismerősömről szólt, akivel én próbáltam kedves lenni, de nem hagyta, így azóta nagyon nem kedvelem. Egy velem egykorú csajról van szó, akivel elég gyakran összefutok, és (miután lebasz,h már megint miért vagyok ott, ahol ő is) mindig eljátsza, hogy mennyire jófej... De mostmár hiába tesz bármit. Szerintem a puncsolás gusztustalan, és azóta sem érzem őszintének a megnyilvánulásait, szóval így járt. Volt időm rájönni, hogy nem kell, hogy mindenkinek a legjobb barátnője legyek. Tehát... Álmomban minden bizonnyal a tegnapi napon engem ért sérelmeket és agressziót vezettem le ezen a lányon. Valami harc dúlt két csoport között, és őt megtaláltuk, befogadtuk, aztán mire kettőt néztünk már át is vert minket, ezért elkaptuk. "Bíróság" elé vittük. A bíró a volt töritanárom volt. És itt már egy másik "mese"szál is a történetbe keveredett, de a lényeg, hogy a csaj elzárást kapott 2 évre. Tudni kell, hogy míg a bíróhoz értünk, én össze vissza vertem a lányt. Hallottam, ahogy a puffan a földön, és fizikai fájdalmat éreztem a kezemen, ill a karomban, amikor újra összeszedtem a földről és a falnak taszítottam. Nagyon életszerű volt. Szóval a bírósági végzés után kicsit magamba roskadtam, és akkor meg egy mt kezdett beszélgetni velem, hogy segítsen átlendíteni a problémákon. Ez az ember és a töritanárom ugyanolyan szinten vannak nálam. Mostmár egyikűjük sincs a közelemben, de minden okító szavukra tisztán emlékszem. Örülök, hogy megismerhettem őket.

A másik szál szintén egy aránylag friss emléket idézett fel. Egy sikeres újraélesztést álmodtam meg, és nem is tudom, hogy a valóság volt-e ijesztőbb, vagy az álom!?  Minden este végigpörgetem az agyamban a történteket, és próbálom tudatosítani, hogy legközelebb mit és hogyan fogok csinálni. Ezért már szinte várható volt, hogy álmomban is megjelenjen a történet. Aztán a bíróságon valahogy összekapcsolódott a két ügy, és nem sokkal utána fel is ébredtem...

 Csak Kid Cudi hangjára figyeljetek! Függetlenül a daltól, a szövetől, a ritmustól, és még David Guetta-tól is elszakadva. Mostanában észrevettem magamon, hogy mennyire odafigyelek az emberek hangjára. Izgalmas. ^.^ 

 Már régen hallgattam utoljára Divinyls-től az I touch myself című dalt (és a blogtéren is totally régen jártam, de eszembe jutatta egyik barátom, szal megint itt sírok...). Itt található:

http://www.youtube.com/watch?v=sFEfmbAeEDY

De ma hazajöttem, és megint egyből ez jutott eszembe. És tudom, hogy az én hibám, mert nem szabadna ezt csini, de mit csini, ha egyszer meglátom és megszeretem!? Ahogy az asztalnál ülve meghallottam a hangját... Odafordítottam a fejem, és OMG, annyira szimpi volt, egyből tudtam, hogy meg kell dugnom. No mercy. 

Azóta találkoztunk már, és nagyon megkedveltem, szerintem ő is engem. Viszont most nem ér rám, totál elfoglalt volt eddig is, mégis azért szakított rám időt. Messze volt, de összehoztuk. Most pedig itt van tökre közel hozzám, csakhogy nem egyedül. Nemhogy találkozni nem tudunk, de még csak nem is üzen, nincs semmi msn, e-mailek. :( 

Most akkor hihetek neked, hogy imádol, vagy szokjak hozzá a hanyagoláshoz? Ott van a hűtőben egy üveg pálinka... erős vagyok, eddig még nem ittam, de közel járok hozzá. 

 Konzulensemnek Joe Purdy - The city című dalát.

 

Kedves NG,

 

Köszönöm a segítséget. Szégyellem magam, amiért félreértettem az e-mailedben írtakat. Mindig is tudtam, hogy Te vagy a legjobb a világon, korrekt, nem mindig következetes, de soha nem csalatkoztunk meg benned. Mindazonáltal jószívű, és segítőkész. Elhittem Neked, amit még saját magamnak sem...

 

Köszönöm a sok segítséget, azt az ökölbe szorított kezet, azt a mosolyt, és azt a fülembe súgott 5 szót: "Ott bent is ügyes legyél!"

 

Utána veled álmondtam, ill. a fél tanszékkel és a csoporttársakkal. Eljöttetek, hogy együtt legyünk az utolsó vizsgánkon is. És minden eddigi elismerés helyett ott csak adtál egy puszit a homlokomra. Több volt minden szónál.

Talán a nagymamám, vagy az egyik papám adott egy puszt, ugye Ti is büszkék vagytok rám? :'(

 Hallgatom a "Someone call the ambulance"-t és inkább most a zsarukat hívjátok, lécci!

Miért van az, hogy iszonyat haragszol valakire, aki becsapott, vagy csak hanyagolt hónapokig, megsértett, nem tudtad elérni... Holott nem is szereted, de tényleg nem, nem csak másoknak akarod ezt bemagyarázni... 

Aztán egyre többet gondolsz rá, mert kb. most van az évfordulótok - amit nem is tudom miért jegyzek! Mindegy, szóval gondolkozol rajta, hogy "ejj, csak föl kéne hívni, fölveszi-e egyáltalán? vagy totál utál? vagy miért nem keres sosem?" Már azon sem lepődsz meg, hogy vele álmodsz, és haragszol reggel, mert nem fejeződött be az álom, láttad őt, de nem tudtad megkérdezni, hogy miért került téged. És úgyis azt álmodtad volna, amit saját magad szeretnél, de azért csak befejeződhetett volna, mert kíváncsi vagy, hogy miért felejtett el így, egyik estéről reggelre. (Mert így volt, együtt buliztunk, aztán otthagytam őket, mert alig foglalkozott velem! Aztán azóta sem...) 

És akkor ezután az álom után valahogy minden összejátszik, hogy láthatsd. Mert ha a barátnőd nem kér szívességet, akkor nem mész el a postára, és ha másik barátnőd nem kér egy másik szívességet, akkor korábban mész a postára. És ha nincs mandulagyulladásod, akkor nem veszel jégkrémet. Szóval így valahogy pont OTT kellett lennünk, AKKOR, és természetesen totál kikészülsz a látványától! Jó, hát ezt úgy kell érteni, hogy 3-4 aprót dudál a fehér, extrákkal felszerelt, új Fordból, fehér ingben van, napszemüvegben, el sem mered képzelni, hogy mit hord az övére csatolva, hát még a nacijában :D !!! És vigyorogva kiinteget neked a kocsiból, persze ha füle nem lenne, akkor körbeérné a szája a fejét. 

Te pedig visszaintegetsz és a nap folyamán annyira vigyorogsz, mintha kb. az egész estét nálad töltötte volna... De miért spanol fel ennyire???(Mostmár ezt hallgatom: It's crazy but it's true, i olny wanna be with you... Az eredeti Bay City Rollers-től. :) )

Mindenféle érzés... Kavarognak bennem, a legkülönfélébbek, soha még nem volt részem ilyenben. Bizonyára régen hallgattam zenéket. Ill. sokszor indítottam el a Media Playeremet, de 4 db zene volt mindig a listában... Most pedig olyan zenéket találtam tetubon, amiket totál nem ismerek, még az előadót sem nagyon, és forróság (vagy csak lázas vagyok?), dobok, tánc, bronzbőr, nyár... Érzem a napsütést! És a meleg nyári estéket a Balatonparton. Ami azért mégsem olyan, mintha a fülledt Mexicó egyik poros városának kis utcájában danceelnék valami jótestú izomszagú férfival... OMG. Nem is gondolok bele. :)

Aztán meg úgy elmennék kocsikázni is, pörgés, szél, fények. Füst, kilógatni a cigit az ablakon. Benzinszag, töltőállomás, kiszállni a 25 éves, hatalmas, ezüst autóból, magassarkúban, belibbenni a légkondicionált boltba, föltolni a napszemüveget a fejtetőre, és mindenki viszonozza a mosolyt, hajdobálás.

A mai délután jelentős részét a napon töltöttem, a birkanyírás után kedvet kaptam megszabadulni kb. 10 cm saját hajtól is, úgyhogy kivonultam a kertünbe, és nekiestem a hajamnak. Addigra talán a napszúrás is segített, hogy ne sajnáljam a tavaly óta növesztett tincsimet. Most pedig egy vadász és egy konyak után már abszolút nem bánom a tettem, és várom a fotózásom, a talárt és a mentősgúnyát.

Most pedig alszom, és álmodom tovább...

Istenem, egy újabb csodálatos dalt ismerhettem meg!

Utolsó versszak mondatai a szívemből hozták elő ez emlékeket, annyira mélyről, hogy fáj...

And when I awoke

And felt you warm and near

I kissed your hair

With my greatful tears

Arról kezdtem blogot írni, hogy hogyan szúrtam el - előreláthatólag - az életem. Aztán DEL gomb... Mert úgy döntöttem, hogy nem sajnáltatom magam. Ha a szexuális életemben nem bántam meg semmit, akkor az élet más területén sem kell semmin bánkódnom. Végül is most ott vagyok, ahol lennem kell, és még annyi lehetőség áll előttem... Van, ami már elúszott, de ezen nem szabad bánkódni! És biztosan így cselekednék akkor is, ha úrjakezdeném. A jelenlegi tudásom birtokában valószínűleg megpróbálnék mást is. Amúgy nem.

Ha újrakezdeném, akkor is biztosan extrém helyszínnek számítana az ágy. Amint lehetne, egyből letenném a jogosítványt. Akkor is vezetnék párszor becsípett állapotban. Egyszer biztosan, az a bizonyos pécsi trip. :) Kabálnék a Balatonból az autósnak, hogy ne vílágítson a szemembe, eszembe sem jutna, hogy talán egy rendőrautó állt meg előttem. Nyakoncsúkulnám azt a szeretnivaló férfit. Dolgoznék csemegepultosként, meg mosogatóként. Csak pont kétszer annyit, mint eddig. Úgyanúgy veszekednék a nővéremmel, majd apámmal. Meg mikor kivel. És ugyanúgy várnék arra a nudi napozásra, mint most... :)

Délelőtt sokáig aludtam, és elég érzékenyen érintett, hogy fel kellett kelnem. Tegnap este a Szerelmünk lapjai filmnek az elő felét néztem meg. Annyira szép történet! Álmomban is szerelmemmel álmodtam. Vagyis... mostmár nagyon régen éreztem utoljára, hogy van szerelmem... :( Minden esetre az álmom is szép volt, de vége lett.

Ébredés után egyből befogtak "dolgozni", és nem is érzékeltem, hogy dolgozok, hiszen folyton csak az emlékeim jártak a fejemben. Egyszer csak azt éreztem, hogy iszonyatosan melegem van. A nap az üvegen keresztül forrónak hatott, a fekete hosszú ujjú pulóverem szinte sercegett. Ezért ebéd után kifeküdtem az erkényre egy piros topban és egy piros-fehér csíkos bugyiban. Elég lengyeles színekbe öltöztem, így utólag belegondolva.

Aztán a nap fényét élvezve elmélkedtem, hogy szaunázni is kéne, és wellnesselni, de elszomorodtam, mert nincs kivel. Vagyis biztosan lenne kivel, de hát, vele is már ezer éve nem beszéltem. És akkor jöttem rá, hogy nekem tulajdonképpen mi hiányzik. Még mindig a régi szerelem, a régen megígért napozás ketten, meztelenül...

Már elég jó az idő a napozáshoz!!!

 

 Ha a büszkeség és a józan ész azt jelenti, hogy nem dugunk ott és akkor, ahol és amikor mindketten megkívánjuk - márpedig azt jelenti -, akkor inkább nem akarok büszke lenni, és józanul gondolkodni. És pláne nem akarok felnőtt férfiakkal időt tölteni. 

Viszont minden akaratom ellenére, jóakaróim közbenjárásával, a sorsom alakulása nagyon afelé tendál, hogy büszke maradhassak, vagy lehessek. Mert minden körülöttem lévő dolog úgy alakul, hogy semmi IZGALOM nem történik az életemben...

Ma kivételesen egy olyan férfi keresett meg, aki igazából nem büszke, és nem gondolkozik higgadtan - vagyis kisfiú? :D Minden esetre ő olyan, akit valóban kedvelek amiatt, hogy meg meri kérdezni: Dugunk? Utána meg is meri tenni. Majd nem kezd el hívogatni háromnaponta, de még háromhavonta se azért, hogy mizu, Te kis huncut? Hanem amikor olyan kedve van, és ráér (ergo: kimenőt kap?!), akkor szól, vagy ha én szólok neki, akkor csinál magának egy kis szabadidőt, aztán legyen jó, ha jó lehet. Hát... Nekem most nagyon nem olyan emberekre van szükségem, akik csacsogni akarnak velem, mivel NINCS IDŐM, és ha lenne, sem olyanokra szeretném áldozni, akik nemhogy nem izgatnak (szó szerint), de még csak nem is kedvelem őket nagyon. 

Beszélgetni a barátnőimmel szeretek, pszichológusnak meg a Főnököm alkalmas a legjobban (hozzávéve a dolog anyagi vonzatait is), és nagyon agresszív vagyok az államvizsga miatt. Ezúton szeretnék bocsánatot is kérni a barátaimtól, hogy ilyen "blöee" vagyok! 

Szóval nem kéne csodálkozni azon, hogy nem akarok meztelenkedni a webcamerában - soha nem is volt rá példa, nem értem miért hiszik azt egyesek, hogy most fogok nekikezdeni. Meg nem akarok energiát fektetni abba, hogy szavakkal izgassak fel valakit, aki épp 100 km-re van tőlem. De azt sem értem, hogy családos apuka miért hív fel két pelenkázás között, amikor nem is volt semmi köztünk, és világosan megmondtam neki, hogy nem is lesz. 

Aztán meg még hab a tortán, hogy MLMesek is hivogatnak, lehetőleg épp gyakorlatom közben, számomra ismeretlen számom, hogy véletlenül se menekülhessek előlük. :S Különben is utálom már a telefont, és előben kívánnék társalogni a társalkodónőimmel. :) Meg kéne egyet baszni is, bár már megint olyan szinten vagyok baszatlan, hogy két vodkanari nélkül nem is élvezném a szexet... :) (Ha valaki megszánt volna, könnyen megtalál. :D És ezt most elsősorban a lyányoknak üzentem, hihi, de majd csak államvizsga utánra! :) )

 Google maps....


Nagyobb térképre váltás

Azért utálom az USA térképeit nézni, mert annyira kívánom, hogy egyszer elmenjek és végigjárjam Wyomingot, Texast, Memphist... Fort Worth... Á nem is sorolom. Milyen jól hangzanak, OMG. Pedig nem is vagyok amcsibuzi, de tényleg annyira megnézném! Chicago-tól a 66-oson végig L.A.-ig. Imádnám... És erre mit találok ugye? 

Victorville. Hát még ilyet! És akkor megint totál kiakadtam, mert arra gondoltam, hogy egyszer elviszem magammal Vikit valahova... És bevillant a kép, hogy lefotózom a Viktorville tábla mellett, miután kijöttünk a Route 66 múzeumból, ami eddig tiszta aranyos képzelgés, csakhogy a "továbbkocsikázunk a 66-oson"ról eszembe jutott amikor a kollégájától kölcsönkért autóban mentünk valahova (hivatalos ügyet intézni, mint egy IGAZI pár) nekem meg imádatom netovábbja az az auztó és véletlenül kicsúszott a számon, hogy egyszer majd nekünk is ilyen autónk lesz. Ő meg úgy csinált - legalább is szerintem -, mintha nem hallotta volna. :'(

 Csak egy lehetőség van. Erre ma (márc. 24) döbbentem rá, amikor a buszon ülve épp elhagytam a Várost. Immáron másodszorra döbbentem rá arra, hogy ki az, akiért ide kellett jönnöm.

Ki az, akiért ezt a helyet választottam az újjászületéshez, és aki miatt az az őrült ötletem támadt, hogy papagájszínű ruhában, esőben, hóban, szélben, vagy a forró napsütésben térden csússzak a betonon vagy éppen a sárban. Hogy ne legyen éjjelem, se nappalom. Se normális életem... Vagyis Nélküle. Mert ő az, aki hivatott, hogy kitöltse az életem. (Csak ezt még nem tudja...)

Olyan édes! Csodálom, minden szavát áhítattal hallgatom. Rövid ideje ismerem, de pont elég régóta ahhoz, hogy – a tündéri mosolyával – ráébresszen arra, 2x is, hogy Ő az!

Még alig ismerem. Pont ez a gondom. Mert fogalmam sincs, hogy mire mit reagál. És én már úgy érzem, hogy még egy csalódást nem bírok ki, és ha elszalasztom, vagy megijesztem, vagy – bele se merek gondolni – egyszerűen Ő nem tudna elképzelni... És nem merek úgy viselkedni, mint mással. Képtelen vagyok a tudtára hozni, hogy mit szeretnék, mert attól félek, hogy neki nincs szüksége rám, vagy egyáltalán minek is akarna bármit tőlem... Hiszen én még mindig az a lány vagyok, akinek nincs jövője, de jelene sem nagyon.

Persze taktikázni lehet, és most azt próbálom. Puhatolózok... Már amikor a közelében vagyok. Ritkán...

És egyetlen egy lehetőséget látok, odaköltözni valahova a közelébe, és dolgozni kezdeni, és minden apró megmozdulását érdeklődve figyelni, és hinni, hogy majd Ő is észreveszi a Jelet. És addig pedig tanulni, és fejlődni, hogy ott lehessek a közelébe. Megismerjem, és valahogy tényleg ráébreszteni Őt ezekre a dolgokra. Ám van még egy félelmem, mert manapság ez környékez folyton – az élet minden területén –, mégpedig az, hogy kifutok az időből. :’( És most újra tudok sírni. Különben meg menstruálok is, ilyenkor mindig tudok sírni...

 

 

 Hallgatom a dalt (nem tudom, miért pont ezt???), és folyamatosan kattantgatok a google-ban és az egész neten, meg írom a neved mindenféle keresőbe... Megtaláltalak. Ma a kórházi nyilvántartásban először. Mindenre pontosan emlékszem. A nagy fekete terepjáró... A barátaid, akik úgy aggódtak. Nem mondhattam nekik semmi jót, nem is tudtam mit mondani. A kezemben voltál... És én reményteljes voltam. Naiv? Vagy csak kezdő? Aztán jött a helikopter. Azóta ma láttalak megint újra.

Láttalak a youtubeon. Fél pillanatra, napszemüvegben... De soha nem fogom elfelejteni az arcodat, amit a személyigazolványodon láttam. Az arcod, amit olyan sokáig néztem aznap az erős napsütésben, a betonon térdelve... 

Láttalak a Hyves-en, azt hazudták, hogy 22 éves vagy. Pont mint, én... :'(

És most nagyon-nagyon szomorú vagyok, mert nem mondhatom meg a barátaidnak, hogy nagyon sajnálom, és nem foghatok velük kezet, hogy érezzék, tényleg így van. 

 Nagyon nehezen tudom tolerálni, hogy mindenkinek van nője. Úgy értem, minden kedves, közvetlen, aranyos, inteligens, segítőkész, - ne adj Isten - jóképű srácnak. Azoknak, akik foglalkoznak a szamkai előmenetelemmel, akik támogatnak, és tanítanak. Nevetséges egyébként, hogy mire végre eljutok arra a szintre, hogy apámnál fiatalabbak tetszenek meg, addigra tényleg mindegyikőjüknek "bekötik a fejét". Szinte minden nap beleszerelmesedek valakibe, csodával határos módon a koruk belefér a 23-32 éves intervallumba, de az iwiwen történő nyomonkövetéskor kell szembesülnöm azzal, hogy kb. egy éves sincs a kisgyereke. Van, akinél még nincs gyerek, ott esküvői képeket láttam. A legdurvább az volt, hogy majd' egy hét egymás kerülgetése után közli velem a srác, hogy este siet, mert "csak nem kéne elkésni egy randiról". Aznap (két hete) még egyedülálló volt, tegnap már kapcsolatban... Nonszensz.

Azt is nehezen tolerálom, hogy a SUCKdolim nem készül a tervek szerint, és hogy emiatt tulajdonképpen kedvem sincs fickózni. (Nahjó, hát ha nagyon megerőltetem magam, akkor azért van egy picuri kedvem hozzá. :D ) De éppen azért, mert a doli és a gyakorlatok miatt csak eü-s dolgozókkal találkozom, köztük pár hím egyeddel, és néhány kedves szó után már hajlamos vagyok azt hinni, hogy ő álmaim férfija. (Vagy valami ilyesmi lehet a háttérben. És ez nem OK!)

Megyek külföldi cikkeket fordítani a mannitol dózisoptimalizásáról, és arról, hogyan függ össze az alkoholfogyasztás a koponyasérülésekkel. :S Imádom!

Rólam

Babe In Total Control of Herself









A Hold tükörképe:
CURRENT MOON
Naptár

Állatkám: